Schengeni vízumkép-követelmények: egységes 35 x 45mm-es előírás 27 országra

A schengeni fényképekkel kapcsolatban a leghasznosabb tény, amit a konzuli oldalak ritkán mondanak ki: nem kell külön francia és külön német kép. A 35 x 45mm-es kivágat, a 32–36mm-es fejmagasság, a világos háttér és a legfeljebb hat hónapos frissesség mindenhol ugyanaz, akár Párizson, Berlinen, Rómán, Madridon vagy Ljubljanán keresztül nyújt be kérelmet.

Ennek oka, hogy a formátum valójában nem schengeni találmány. Az ICAO 9303. dokumentumát követi, a géppel olvasható úti okmányok nemzetközi szabványát — ezért bukkan fel ugyanaz a téglalap a szomszédos oldalakon a brit, ausztrál és indiai követelményeknél is. A Schengen a szabványt vette át, nem újat írt.

A gyakorlati következmény: egy négyes csíkban előhívott, előírásos fényképkészlet fedez egy mostani vízumkérelmet és egy jövő évit is újabb kör nélkül, feltéve, hogy a hat hónapos ablak még nem járt le, és továbbra is úgy néz ki, mint a képen.

Harminckettő és harminchat milliméter között álltól fejtetőig, egy negyvenöt milliméter magas képkivágatban. Arányban kifejezve ez nagyjából hetven–nyolcvan százalékos arckitöltést jelent — szorosabb megkötés, mint elsőre hangzik.

A lezseren készült fotók szinte mindig alulmaradnak. Egy kép, amelyen látszik a váll és egy kis háttér, a fejet legfeljebb a képkivágat felére teszi, és ha utólagos vágással próbálja beállítani az arányt, elfogynak a pixelek, vagy levágja a fejtetőt. A fejtető az a perem, amelyet sokan elfelejtenek: a mérés a fej legfelső pontjáig tart, nem a hajvonalig vagy a szemöldökig.

Az arc mindkét széle legyen látható, a fej középen, a kamerára merőlegesen. A háromnegyed profil, ami portréban előnyös, biometrikus képen elvesz az arc egyik oldalából — ez nem portré.

Szemüveg 2015 óta nem szerepelhet az európai biometrikus fényképeken. Korábban megengedett volt, ha a szem jól látszott — ez a gyakorlatban minden pultnál hosszú vitát szült arról, hogy egy adott csillogás már takarja-e a szemet.

A teljes tiltás lezárta ezt a vitát, és a határátkelőknél használt arcfelismerő rendszereket is segíti. A keretek kitakarják a szem környékét, amelyet az algoritmusok a legnagyobb súllyal vesznek figyelembe, az üvegek törése pedig eltolhatja a látszólagos arcvonásokat.

Ha naponta szemüveget visel, vegye le a fényképezéshez — és készüljön rá, hogy az automata kapuknál is le kell vennie. Tökéletesen felismerhető marad — ez a lényeg.

A specifikáció közös, a pult nem. Az egyes konzuli hivatalok és a nevükben eljáró vízumközpontok ugyanazokat a szabályokat eltérő szigorral alkalmazzák, és néhány hely plusz útmutatót is közöl a háttér árnyalatáról — a világos szürke a tipikus javaslat, és megbízhatóbban fotózható, mint a hófehér, amely kiéghet és elveszítheti a világos haj körvonalát.

Van, ahol ragaszkodnak a fotópapírra hívott képekhez, és elutasítják a szemmel láthatóan raszteres tintasugaras nyomatot. Ez nem ellentmondás, hanem a szabvány következetes érvényesítése alapos ellenőrzéssel.

Vigyen a szükségesnél több nyomatot, és indulás előtt nézze meg a konkrét központ oldalát. A szabályok egyeznek az itt leírtakkal; a körítésük viszont időnként eltér.

Előállítani nem tudja. A vízumkép egy valódi arc biometrikus felvétele; ha egy képgeneráló modellt kér meg „hihető” személyre, egy sosem létezett embert kap. Ilyet beadni a konzulátusra csalás — az, hogy több oldal ezekre a kifejezésekre rangsorolva pont ezt kínálja, nem teszi értelmes szolgáltatássá.

A valódi fénykép körüli mechanikus lépésekben viszont segít. A 35:45 arányra vágás, a fej megfelelő magasságba helyezése pont egy vágó dolga, a portál pixelkövetelményére méretezés pedig egy átméretezőé — mindkettő a böngészőben fut, nem tölti fel az arcát egy szerverre.

Mindenre, ami nem személyazonosító okmány — utazási blogfejléc, útiterv-illusztráció, vagy olyan stock jellegű kép, amit különben licencelne — a LaFoto szöveges leírásból eredeti képet generál, és ezekre nem vonatkoznak a konzuli megkötések.